A vízenergia az EU-ban külön kezelt, kiemelt fontosságú megújuló energia.

Magyarországon vízerőművek építését súlyos politikai előítéletek akadályozzák, mivel a mai napig él az emberekben a hiedelem a rendszerváltásról, amit úgy értünk el, hogy lebontottunk egy félig megépült vízerőművet.

A vízerőművekben a folyó vizét kereszt irányú gáttal duzzasztják, ezzel a duzzasztógát felett kisebb-nagyobb állóvíz alakul ki (akárcsak a Tisza tónál).

Az áramtermelés úgy történik, hogy az így kialakított vízszint különbség hatására a víz a duzzasztógát alatti alacsonyabb vízszint felé áramlik, miközben vízturbinákon halad keresztül, ahol a lezúduló víz potenciális energiája mechanikus energiává, majd ez villamos generátorokban villamos energiává alakul át.

Egy ilyen erőműben a megtermelhető villanyáram mennyisége két tényezőtől függ. Az egyik a duzzasztási magasság, más megnevezéssel esésmagasság (H), az a szintkülönbség, amely meghatározza, hogy a lezúduló víz köbméterenként mennyi potenciális energiával rendelkezik. A másik tényező a folyó vízhozama (Q), amely megadja, hogy másodpercenként mekkora mennyiségű víz érkezik a duzzasztó gáthoz. E kettő, valamint a hatásfok (η) szorzata határozza meg az erőmű teljesítményét.

Duzzasztóműveket már évszázadokkal, sőt évezredekkel ezelőtt építettek, amikor még szó sem volt villamos energiáról. Az első ilyen létesítményeket még a sumérok építették Mezopotámiában, hogy a duzzasztott vízhez kapcsolódó csatornák segítségével öntözni lehessen a félsivatagi termőföldeket. Számos duzzasztómű épült a középkorban Franciaországban és Nagy-Britanniában is. Sőt, épültek duzzasztó gátak Magyarországon még az Árpád házi uralkodók idején kialakított csatorna hálózathoz is, erről bővebb információk például itt olvashatók: http://epa.oszk.hu/00400/00414/00001/pdf/takacskaroly.pdf

A zöld mozgalmak ellenzik duzzasztógátak építését, mivel ezzel beleavatkozunk a természet működésébe, és kárt okozunk.
A valóság azonban az, hogy a számunkra kedves természeti képződmények állapota akkor sem marad változatlan, ha nem avatkozunk bele a működésükbe. Ahogyan a lakóházunk állapota sem marad változatlan, ha elmulasztjuk a rendszeres helyreállítást, amikor a vihar lesodorja a tetőről a cserepeket és ledönti a kéményt, vagy amikor feltör a talajvíz a pincében.
A természet csodálatos alkotásokat hoz létre, de azután ezeket rendre el is pusztítja. A természetben teremtődés és pusztulás örök körforgása zajlik.
Ha tanulmányozzuk a Föld történetében a hegyek és folyók képződését, majd ezek leépülését, megfigyelhetünk bizonyos szabályszerűségeket. Hegyek főleg kéreglemezek ütközésénél felgyűrődéssel, továbbá vulkáni tevékenységek során jönnek létre. Azután megindulnak az eróziós folyamatok, amelyek folyamatosan lekoptatják a hegyeket. Ebben kulcsszerepet játszik a víz, amely a hegyekről lezúdulva köveket, iszapot, talajt, és növényi maradványokat sodor magával. Így alakulnak ki a vízfolyások, erek, patakok, folyók, és az eleinte magas hegyek egyre nagyobb része tavakban, tengerekben, óceánokban köt ki.
A folyók a medrüket folyamatosan mélyítik, egyre jobban beássák magukat a talajszint alá. Ha valahol duzzasztógát (népiesen: vízlépcső) épül, ez megfogja a folyó hordalékát, amely a duzzasztógát felett feltorlódik, amelyet időnként onnan el kell távolítani. A duzzasztógát alatt azután a folyó medermélyülése felgyorsul, mivel nem kap hordalék utánpótlást. A vízépítés régi szabálya ezért az, hogy ha egy folyón vízlépcső épül, akkor ettől fogva be kell lépcsőzni a folyó egész alsó szakaszát, egészen a torkolatig.

Ez a probléma a Duna magyar szakaszán is. Tőlünk nyugatra több tucat vízlépcső működik. A Duna medermélyülése egyre gyorsul, ráadásul a klíma melegedése miatt a vízhozam is csökken. E két tényező együttes hatására az elmúlt évszázad alatt a Duna átlagos vízszint csökkenése 3 méter körül van.

A Duna vízszintje jelentősen befolyásolja a Duna-Tisza közi Homokhátság talajvíz szintjét, amely csupán az utóbbi 60-70 év alatt egyes helyeken 5-6 méterrel süllyedt. Ennek során számos kisebb-nagyobb tó teljesen eltűnt, kiszáradt. A vízhiány miatt egyre nagyobb területek elsivatagosodnak, sok helyen a szélvájta homokbuckák vándorlásával a szél által hordott futóhomok szinte mindent maga alá temet. Ezen a területen él az ország lakosságának tizedrésze, miközben az EU felmérése szerint ez a terület lehet a klímaváltozás egyik első áldozata. A Homokhátságot az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) is félsivatagi területnek nyilvánította. Ha nem teszünk ellene semmit, 50-60 év múlva ez a terület úgy nézhet ki, mint a Szahara sivatag. További részletek itt olvashatók: http://greenfo.hu/hirek/2015/06/09/veszelyben-a-homokhatsag

Az egyedüli megoldás az érintett területek öntözése lehet. Az öntöző hálózat kiépítéséhez pedig meg kellene építeni az évszázadok óta tervbe vett Duna-Tisza csatornát, és hogy víz is legyen a csatornában, duzzasztani kellene a Dunát. Ideje lenne felülvizsgálni a „vízlépcső fóbia” kérdését. Folyók duzzasztása elsősorban nem energia termelési kérdés. Fontos szerepe van a vízgazdálkodásban, a hajózásban, az árvízvédelemben, valamint a Duna medermélyülése és a vízhozam csökkenése miatt egyre gyakoribbá váló aszályok kezelésében. Ha van duzzasztómű, érdemes azon villanyáramot is termelni. Panaszkodunk a Duna-kanyar gyógy- és termálvíz kútjainak víznívó csökkenésére, és elfelejtjük, hogy a mélységi vizek a talajvízszintig egységes víztestet képeznek. Azaz a Duna vízszintje által meghatározott talajvízszint befolyásolja a mélységi vizek nyomását, a kutak víznívóját. Tehát a dunai gyógy- és termálvizeink védelme is megkívánja a dunai vízszint csökkenésének megállítását.

Alaptalan a zöldek által Nagymaros ellen hangoztatott érv, hogy síkvidéken nem érdemes vízerőművet építeni, mert ott lassan folyik a folyó. Nagymaros környéke nem síkvidék. Ausztriában 10 vízerőmű működik hasonló domborzati környezetben, együttes áramtermelésük a Paksi Atomerőműhöz hasonló mértékű. Annak pedig, hogy a folyó lassan vagy gyorsan folyik, nincs jelentősége. A duzzasztómű előtt a víz vízszintes sebessége egyébként is zérusra csökken. Nem a sodrás gyorsasága a fontos, hanem a vízhozam és a duzzasztási magasság.

Érdemes megemlíteni, hogy a hasonló környezeti-domborzati viszonyok között megvalósult, azonos műszaki paraméterekkel rendelkező Bécs-Freudenau erőmű éves áramtermelése több mint 1000 GWh, ez félmillió magyar háztartás áramfogyasztása, lakásonként 2000 kWó éves fogyasztással számolva. A beruházás 15 év alatt térült meg, ez a legolcsóbb villanyáram Ausztriában. Az erőmű NATURA–2000 természetvédelmi területen épült, környezeti kár nem keletkezett, sőt tisztább lett a víz, és gazdagabb lett az élővilág

A nagymarosi beruházás történetéről további információk itt olvashatók:
http://klimaszkeptikusok.hu/?p=181
http://greenfo.hu/hirek/2015/02/08/bos-nagymarosrol-maskeppen