A Bős-Nagymaros ügy precedenst szolgáltatott arra, hogy külföldről támogatott civil szervezetek (ún. NGO-k) utcai demonstrációkkal, aláírás gyűjtésekkel, petíciókkal, képesek lehetnek megváltoztatni egy kormány szintű szakpolitikai döntést, el tudják hitetni az emberekkel, hogy a többség véleményét képviselik. Ez a módszer a neoliberális modern demokráciákban egyre gyakoribb. Ilyen módszerekkel eredményesen lehet fellépni hőerőművek, atomerőművek, olimpiai pályázatok ellen, ki lehet kényszeríteni, vagy meg lehet akadályozni fontos szakmai döntéseket. Úgy tűnik, hogy az országok társadalmi-politikai működésében a parlamentek és népszavazások szerepét lassan átveszi az utcai politizálás, amelyben mindig annak van igaza, aki hangosabban tud kiabálni.

Dr. Drábik János egy TV interjúban arról beszélt, hogy lassan elveszítik az értelmüket az olyan hagyományos fogalmak, mint jobboldal és baloldal. Ehelyett a populizmus és az elitizmus kölcsönhatása érvényesül.
Drábik tanár úrnak alighanem igaza lehet, azzal a kiegészítéssel, hogy ezek nem mindig állnak egymással szemben. Az is előfordul, hogy a populisták kierőszakolnak valamilyen szakpolitikai döntést, az elitisták pedig a maguk hasznára learatják a döntés gyümölcseit, miközben további tippeket adnak a populistáknak, hogy legyen miért tüntetni.

Kérdés persze, hogy ha komoly szakmai ismereteket igénylő szakpolitikai kérdésekben egyre inkább szakmailag és tudományosan képzetlen mozgalmárok hozzák a fontos döntéseket, ez mennyire viheti előre a társadalmi haladást, a valódi problémák megoldását.

Ami pedig a klímaváltozás kérdését illeti, tudomásul kellene venni, hogy az éghajlat melegedését nem vagyunk képesek befolyásolni a széndioxid emisszió csökkentésével. Az erőforrásainkat inkább a céltudatos alkalmazkodásra kellene fordítani, arra, hogy a környezeti, természeti, építészeti, és kulturális értékeink megóvása érdekében olyan emissziók ellen lépjünk fel, amelyek tényleg ártalmasak. Elfogadhatatlan és tudománytalan a széndioxidot környezetszennyezésként kezelni. A megoldás pedig a takarékosság lehet, a termelés és a fogyasztás ésszerű visszafogása. Ez azonban ellenkezik a modern közgazdasági elvekkel, amelyek szerint a GDP szakadatlan növelése a legfontosabb. Márpedig egy véges bolygón nem lehet végtelenül növekedni, ahogyan arra már több neves közgazdász rámutatott.
Ha feltesszük a kérdést, hogy mi okozza a klímaváltozást, a válasz az, hogy biztosan nem a széndioxid. A tényleges okok felderítése azonban további kutató munkát igényel. A jelenleg tapasztalható negatív következmények oka pedig főleg az, hogy a klímaváltozás elleni értelmetlen és hatástalan szélmalom harcra pazaroljuk a bolygó erőforrásait, ahelyett, hogy a tényleges problémákat igyekeznénk megoldani. Az elkerülhetetlen klímaváltozásnak ugyanis nem csupán hátrányai, de okosan kiaknázható előnyei is lehetnek.

Volt már hasonló léptékű klímaváltozás korábban is. Mezopotámiában mintegy hat évezreddel ezelőtt az ott élő sumérok azt tapasztalták, hogy a meleg, aszályos éghajlat miatt a termőföldek kiszáradnak. A megoldás az volt, hogy megtanulták a vizek szabályozását, a mocsarakat lecsapolták, öntöző csatornák, hidak, gátak, duzzasztóművek, víztároló medencék épültek, megalkották a gémeskúthoz hasonló elven működő, vízenergiával mozgatott víz átemelő szerkezeteket, és a félsivatagi területek helyére dúsan termő gabonaföldeket, datolyapálma ligeteket, legelőket, zöldséges kerteket varázsoltak. Olyan tökéletes csatornarendszert alakítottak ki, amely ötezer évig fent maradt, és csak a tatárok romboltak le később.

Részletesebb információk itt olvashatók:
http://realzoldek.hu/velemenyek/wp-content/uploads/2011/04/Sumerok.pdf
http://realzoldek.hu/modules.php?name=Content&pa=showpage&pid=710

Egyes történészek úgy vélik, rokonságban lehetünk az egykor élt sumérokkal. Azonban, ha a sumérok látnák, hogy mit művelnek a magyarok a földjeikkel és a vizeikkel, alighanem kézzel-lábbal tiltakoznának bármiféle rokonság emlegetése ellen.

Dr. Héjjas István
Budapest, 2018. február