|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
(Az IPCC projekt az, amire az össze klímegyezményi konferencia, tárgyalás, megállapodás felépült. Ez a diagram, illetve változatai 2015. óta az interneten számos idézetben megtalálhatók. A képre feliratozott két link az, amit a Google képkeresője elsők között felmutat.) |
|
A hivatalos klímaelmélet alapja az az elképzelés, hogy a bolygó felszínéről kiáradó hőmérsékleti sugárzás jelentős részét a levegőben lévő széndioxid elnyeli, majd az elnyelt hőenergia egy részét az atmoszféra visszasugározza a felszínre, és ez egy járulékos felszíni melegedést okoz. Ezt nevezzük így: „üvegházhatás”. Az üvegházhatás számszerű mértéke pedig egy bizonyos hőmérséklet különbség, amelyet úgy lehet kiszámítani, hogy az átlagos felszíni hőmérsékletből kivonjuk a bolygó globális emissziós hőmérsékletét. Az átlagos felszíni hőmérséklet mérése a gyakorlatban úgy történik, hogy a felszín felett átlag 2 méter magasságban mérik a levegő hőmérsékletét olyan hőmérővel, amely le van árnyékolva napsugárzás ellen, majd a Föld különféle helyein elhelyezett számos ilyen hőmérő adatait átlagolják. Fel lehet persze tenni a kérdést, mennyire lehet megbízható egy ilyen mérés például a Csendes Óceán közepén, vagy a Himalája hegység meredek lejtőin, ahol azt is nehéz eldönteni, hogyan értelmezhető a „talajszint” feletti 2 méteres magasság. De ne firtassuk ezeket a kérdéseket, egyelőre fogadjuk el, hogy a publikált adatok nagyjából megfelelnek a valóságnak. Ennek alapján jelenleg az átlagos felszíni hőmérséklet kb. +15 C fok (azaz kb. 288 Kelvin). Mivel az üvegházhatás miatt a világűr felé kevesebb sugárzás megy ki, mint amennyit a felszín kibocsát, globális emissziós hőmérsékletként ennél alacsonyabb hőmérsékletre számíthatunk. Valóban, műholdas méréssel is, és elméleti számítások alapján is ez kb. –18 C fok (azaz kb. 255 Kelvin). A fentiek alapján az üvegházhatás számszerű értéke e két hőmérséklet különbsége, azaz: kb. 288 – 255 = 33 fok. |
|
Az alábbi illusztráció egy környezetvédő propaganda kiadványból származik:
|
|
A víz a levegőben rendkívül bonyolult halmazokban van jelen. A felhőkben a jégállapottól az elpárolgásig számos dinamikus változás mentén cserélgeti azt az energiát, amit a földfelszínről a napenergiából eredően hozott magával. Ugyanakkor a felhő felső felszíne a napenergia jelentős részét visszaveri az űrbe, ezzel csökkentve az atmoszféra hőmérsékletének növekedését. Ha nő a légkör hőmérséklete, nő a párolgás, a felhőképződés tehát negatív visszacsatolással lelassítja, visszafordítja a melegedést.
De ahol nem látjuk, ott is felhők vannak. Olyan értelemben, hogy a relatív páratartalomban 10-80%-os tartományban előforduló gomolyok úsznak mindenfelé. Leginkább akkor láthatjuk, amikor egy repülőgép kondezcsíkja egyszerre csak láthatóvá válik, máshol meg megint eltűnik. Mert kezdetben száraz, közben pedig nedvesebb levegőzónában haladt. Ráadásul eléggé sűrűn változó rétegek vannak egymás felett. Jó ideig kizárt dolog, hogy előrejelzésre alkalmas hiteles információt gyűjthessünk a Föld egész atmoszférájára vonatkozóan.
|
|
Prof. Dr. Miskolczi Ferenc mintegy két évtizeden keresztül volt a NASA tudományos kutatója, ennek során hatalmas mennyiségű valós mérési adat feldolgozására nyílt lehetősége. Az 1948-2008 közötti hat évtizedre vonatkozó egyik fontos eredményének összefoglaló diagramja látható itt. Számos kutató, különböző tudományágakból, számol be arról, hogy a több százezer éves múltban a levegő szén-dioxid tartalmának növekedését általában melegedés előzte meg. |
Erre vonatkozó adatokat találhatunk például Reményi Károly akadémikus „IPPC prognózisok és a tényadatok” c. rövid tanulmányában.
Ennek alapján valószínűsíthető, hogy a melegedéssel együtt járó több széndioxidot a melegedő óceánok vizében elnyelt széndioxid egy részének kiszabadulása okozhatja, miközben az óceán folyamatosan kap széndioxid utánpótlást a tenger mélyén húzódó geológiai törésvonalak mentén zajló vulkáni aktivitásból.
A széndioxid számottevő üvegház hatása már csak azért is vitatható, mivel a Mars bolygón sokkal kisebb az üvegházhatás, mint a Földön, annak ellenére, hogy a Mars légköre gyakorlatilag tömény széndioxidból áll. Az erre vonatkozó részletesebb légkörfizikai adatok és számítások itt olvashatók.
Mindezen tények ellenére hatalmas lobbi érdekek fűződhetnek a hivatalos klímaelmélet elfogadtatására, ugyanis nagyon gyakori az olyan szándékos félrevezető propaganda, amelynek során a széndioxidot egészségre ártalmas anyagként igyekeznek bemutatni, azt a benyomást keltve, hogy a színtelen, szagtalan széndioxid azonos a sötét, fekete, fullasztó kéményfüsttel. Lásd fent a fényképet a hűtőtornyokról, melyekből a színtiszta desztillált gőzön kívül csak a környezeti levegő távozik. De a gőzfelhő vízcseppjei takarják el az áteső fényt.
A kérdés egyes ideológiai-politikai vonatkozásairól Petz Ernő professzor írása itt olvasható.
Ami pedig széndioxid biológiai hatását illeti, érdemes megemlíteni, hogy a tüdőnkből kilégzett levegő a szabad levegőhöz képest nagyjából 100-szoros koncentrációban tartalmaz széndioxidot (kb. 4%), és ezzel a levegővel még szájon át történő lélegeztetéssel életre lehet kelteni egy baleseti sérültet. A több széndioxid kifejezetten pozitív élettani hatású is lehet, ezt igazolják a széndioxidos gyógy termálfürdők tapasztalatai. Ha pedig a széndioxid igazán káros lenne, be kellene tiltani a széndioxiddal dúsított italokat.
A hivatalos klímaelmélettel kapcsolatos összefoglaló kritikai tények itt olvashatók.
És ekkorát süllyedt Velence 2018. januárjáig.
Ha választ akarunk kapni a kérdésre, érdemes megkülönböztetni a több tízezer/százezer éves éghajlati ciklusokat a néhány száz vagy ezer éves léptékű változásoktól. Az előbbire választ adhat a Milutin Milankovics által kidolgozott és Bacsák György által továbbfejlesztett elmélet.
Tisztán csillagászati számításokból levezethetően sok ezer éves ciklusokban rendszeresen módosul a Föld keringési pályája, amely néha majdnem teljesen kör alakú, máskor elnyúlt ellipszis, miközben a forgástengely is imbolyog, és emiatt ciklikusan változik a dőlés iránya és a dőlési szög is. A ciklikus pályamódosulások miatt éves átlagban megváltozik a bolygón elnyelődő napsugárzás mennyisége (mivel az É-i és D-i féltekén jelentős különbség van a szárazföldek és óceánok arányában) , a forgási tengely imbolygása miatt pedig az Egyenlítőhöz képest eltolódik a sarkkörök helyzete és az éghajlati övek határa is.
Erről az elméletről rövid áttekintés olvasható a fentebb már hivatkozott alábbi publikációban:
http://klimaszkeptikusok.hu/wp-content/uploads/2016/05/Energetika-H%C3%A9jjas-2015-nov.pdf
továbbá Hágen András professzor tanulmányában:
http://www.matud.iif.hu/2013/02/08.htm
és Gesztesi Albert tanulmányában is:
http://klimaszkeptikusok.hu/wp-content/uploads/2015/10/GesztesiAlbert-a_klimavaltozas_lehetseges_csillagaszati_okairol.pdf
A Milankovics-Bacsák elmélet részletesebb angol nyelvű ismertetése pedig itt olvasható:
http://www.dandebat.dk/eng-klima5.htm#Indhold
Bacsák egy mondatát (1940) idézte Major György 2006-ban: „Az elméleti számítások tehát olyan jól vágnak a természetmegfigyelés eredményeivel, hogy Milankovitch elméletében (1920) kételkedni nem lehet”.
A hosszú ciklusidejű változások mellett néhány száz éves ciklusokban történő éghajlat változások is megfigyelhetők. Tudjuk például, hogy 1200 évvel ezelőtt melegebb volt, mint most, olyannyira, hogy Grönlandon dús zöld növényzet virult. A XV században pedig olyan hideg volt, hogy Hunyadi Mátyást a Duna befagyott jegén választották királlyá az összegyűlt vitéz nemesek. Az 1860-as években viszont akkora hőhullám zajlott le, hogy a Velencei tó kiszáradt medrében lovas huszárok tartottak hadgyakorlatot. A két világháború között azután jött egy hideghullám, majd a XX század második felétől megindult egy lassú melegedés.
A rövid ciklusidejű éghajlat ingadozások fő oka feltehetően a Nap aktivitásának ciklikus változása, amelyet a napfolttevékenység ingadozása is jelez. Ezzel kapcsolatos elméletről és adatokról olvashatunk Petz Ernő professzor tanulmányában itt: http://energiaakademia.lapunk.hu/tarhely/energiaakademia/dokumentumok/201608/napfolttevekenyseg_es_klimavaltozas.pdf
A rövid ciklusidejű éghajlat ingadozásokban ezen felül szerepet játszanak még a nagy erősségű szupervulkán kitörések, valamint egyéb ismeretlen tényezők, amelyek további kutatást igényelnek.
| Webes megjelenítésre szerkesztette dr. Tóth Béla e-mail: tothbela@energmester.hu (A türkiz színű betűs részek dr. Héjjas I. anyagából) |
